RÁCZ LÁSZLÓ
1965 – 2021
a fotó a „Heves Megye Diáksportjáért” kitüntetés átvételekor készült
Kedves Laci!
A Kodály iskola egész kollektívája nevében búcsúzom tőled. Egy közösség nevében, de a magam – örök emberi – bizonytalanságával, hogy még hozzád szólhatok, vagy az itt maradók hiányérzetét kísérelhetem meg némiképp enyhíteni a Rád való emlékezéssel.
Egy intézmény nevében búcsúzom, de személyes emlékek, közös dolgaink jutnak eszembe, amelyeket nagyon nehéz még a befejezettség, lezártság szűkös emlék-dobozába helyeznem.
A közös tantestületi kirándulásaink hangulata, az általad szervezett szakmaiságot, vidámságot, csapatépítést szolgáló DSB ülések és vacsorák.
A Te ötleted alapján és irányításával jött létre a Kodály nevével fémjelzett minden évben kiválóan megszervezett atlétikai verseny, ahol növendékeid számos 1., 2., 3. helyezést értek el.
Hatvan atlétikai sportéletének nélkülözhetetlen eleme voltál. Hiányozni fognak a „Lacis viccek”, melyekkel naponta jobb kedvre próbáltad deríteni kollégáidat és tanítványaidat. Kivétel nélkül mindenki számíthatott a segítségedre. Szabálykövetésed példaértékű volt, tanítványaidat is erre nevelted.
Számtalanszor jelezted felém, ha bármi kivetnivalót találtál az iskola környezetkultúrájában. A tanítványaiddal elért országos sportsikereiddel öregbítetted iskolánk hírnevét, örömet okoztál nekem, kollégáidnak és diákjaidnak is.
Belekapcsolódtál abba a Heves megyei sportvilágba, aminek kiváló ismerője, horizontjának kitágítója lettél. A sport szeretetének diplomatája voltál. Úgy maradsz meg mindannyiunk emlékében, mint kiváló szakember, fegyelmezett sportember és EMBER.
A gyermekkorodat nem ismerjük, és azt, hogy mi mindent hordoztál magadban ezekből az évekből. Csak azt láttuk, hogy amikor a Kodályba érkeztél, felelős emberként kezdted meg a munkádat. Felelősen a családodért, a tanítványokért és a kollégáidért. A Kodályban 32 évig tanítottál. A tanári oklevél megszerzése után egyetlen munkahelyed volt szeretett iskolád. Hűséges voltál hozzá.
Amikor elkezdődött az a hosszú szenvedés, ami az utolsó éveidben várt Rád, erősen megpróbáltattál.
Szenvedésedben olyan ösvényen jártál, amit mi nem ismertünk, csak próbáltunk megérteni.
Nem tagadhatjuk, hogy hiány és mélységes megrendülés van most mindannyiunk szívében. A gyászunkon azonban átragyog a remény és az a hit, hogy „Boldogok a tiszta szívűek, mert Ők meglátják Istent:” Ez a mi vigasztalásunk, és nem is kevés.
Nem tehetünk mást, mint meghajolunk szépségekkel, szenvedésekkel teli földi életed előtt.
„Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló…
Úgy fekszik Ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt – néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer,
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”
Jóság, szeretet, béke.
Jó voltál, szerettél és most békére leltél.
Most búcsúzunk!
Emléked a Kodály kegyelettel megőrzi. Nyugodjál békében!
Jagodics István
intézményvezető
és a Kodály iskola alkalmazottai és diákjai